Rendkívül tartalmas és színes őszi szezonon van túl a Tiszakécskei LC első csapata, számos felejthetetlen pillanattal, nagy csatával és sok pozitív élménnyel és eredménnyel. Talán, éppen emiatt hosszabbnak is tűnhet a szurkoló számára ez az időszak, mint csupán 15 bajnoki forduló.

Pintér Csabával a Tiszakécskei LC első csapatának vezetőedzőjével beszélgettünk a mögöttünk álló időszakról, a labdarúgásról és sok minden másról…

Mennyire vagy elégedett az első csapatunk őszi szezonjával? Hogyan látod az elmúlt hónapok vonatkozásában a gárda fejlődését?

Az őszi szezont megelőzően volt egy elképzelésünk, egy alapkoncepciónk, ami arról szólt, hogy kialakítunk egy új klubfilozófiát és ennek megfelelően filozófiát váltunk a csapat által képviselt játékban is. Ennek megfelelően történtek az erősítéseink, s ehhez az irányhoz alkalmazkodva készítettük fel a csapatot. Sok munkát tettünk bele, aminek voltak látható jelei akár a játékunkban, akár eredményességi oldalon, de bőven van még feladatunk, hogy elérjük a céljainkat.

Egy nagyon hullámzó, de összességében tanulságos és gazdag őszi szezont zártunk. Ez a megszerzett 20 pont egy középcsapat teljesítményét jelenti, de tudjuk, hogy voltak olyan szakaszok, amiket, ha jobban kihasználunk eredményesebbek lehettünk volna. Nyertünk rangadókat és álltunk fel nehéz helyzetekből, megmutattuk a karakterünket és voltak kimondottan erős teljesítményeink is.

A csapat mellett a szakmai stáb is formálódott, alakult az elmúlt időszakban. Mennyire állt össze mostanra az eredményesen együttműködő szakmai csapat?

Ahogy a csapatot, úgy a szakmai stábot is fel kellett építenünk az új modellhez. Ez szintén egy folyamat, aminek időbe tellett a megvalósulása, de azt kijelenthetem, hogy az újonnan érkezett kollégák felkészültsége, profi hozzáállása óriási erősítés mind a klubnak, mind a csapatnak egyaránt.

Az elmúlt ősz számos emlékezetes pillanatot tartogatott számunkra ebben a kimondottan erős NB II-es mezőnyben. Csapatunk újoncként is helyt állt. Az eredményesség szempontjából mennyire reális a mostani helyezés?

Voltak olyan meccseink, amelyekből többet is ki lehetett volna hozni, de ha az összképet tekintem, akkor elégedettnek kell lennem. Ahonnan indultunk és ahová jutottunk, az a jövőre nézve is bizakodásra ad okot. Hozzáteszem, hogy az NB II soha nem volt egy könnyű liga. Most talán az teszi még erősebbé, hogy több olyan csapat is van, amelyik fel- vagy vissza akar jutni az élvonalba. Gondolok itt a Honvédra, a Fehérvárra, a Kecskemétre, a Vasasra vagy a Mezőkövesdre, de minden évben van egy meglepetéscsapat is, amely most a Csákvár gárdája. Nem is beszélve a Szegedről, amely évek óta a feljutást tűzi ki céljául.

Ha már éppen a Csákvárt említed, mint meglepetés csapat, arra is jól emlékszünk, hogy bár kikaptunk tőlük idegenben, mégis a mérkőzés nagy részében csapatunk dominált…

Ott a második gól és az azt követő két kiállítás döntötte el a mérkőzést. Ennek ellenére még kettős emberhátrányban is mentünk előre és próbáltuk játszani a saját játékunkat.

Több meccsen az volt a jellemző, hogy dominált a csapatunk, mezőnyfölényben volt, aztán mégis valamilyen hibából könnyű gólt kaptunk. Hogyan léphetünk úgy a következő lépcsőfokra, hogy ezeken az uralt meccseken rendre magabiztosan abszolváljuk a három pontot?

Sokszor mondják, hogy szép a játékunk, de kevéssé eredményes. Úgy gondolom, hogy ha az említett dominanciát a mérkőzés egészében vagy bizonyos periódusokban tudjuk racionalizálni, akkor még sikeresebbek lehetünk. Ez egy nagy kihívás és feladat számunkra. Ráadásul néha olyan egyéni hibákból kaptuk a gólokat, amelyek kiküszöbölése folyamatos munkát igényel. A szezon második felére már kiegyenesedtünk, ugyanakkor látjuk még azokat a hibákat, amelyek kijavításával lényegesen jobbak lehetünk.

Mennyire egységes az öltöző? Mennyire jó a fiatalok és az idősebb játékosok aránya?

Nyilván a nyáron azért volt jelentős fluktuáció, a végleges keret lassan állt össze, mert több hullámban érkeztek az új játékosok. Az öltözőt emiatt folyamatosan építeni kellett, de a szezon végére úgy gondolom, hogy ez is megfelelően kialakult. A jó közösség kialakulásában nagy szerepe van az idősebb játékosoknak, akik felkarolják, mentorálják a fiatalokat és ez nekünk a stábnak is óriási segítség.

Szükséges-e bizonyos posztokon erősíteni ezt a keretet?

Mindenféleképpen. Látjuk azt, hogy hol vannak hiányosságok, ahhoz, hogy a játékunkat tudjuk fejleszteni. Szükség lesz igazolásokra, nyilván a sérülések miatt is.

A tiszakécskei utánpótlás és a második csapat vonatkozásában látsz-e olyan tehetséges labdarúgót, aki a jövőben kopogtathat az első csapat ajtaján?

A terveink között szerepel, hogy a felkészülésre az U19-es csapatból hozunk fel játékosokat és meglátjuk, hogy be tudjuk-e őket integrálni, mennyire tudják felvenni a magasabb ritmust.

Kicsit kitekintve adódik a kérdés: Milyen hatással van véleményed szerint a magyar válogatott vb-selejtezős búcsúja a magyar labdarúgás egészére?

A válogatott szereplése mindig hatással van a honi futballközegre. A vb selejtezős búcsú elsősorban arra világít rá, hogy a magyar futball fejlődése megtorpant, és bizonyos területeken – kreativitás, sebesség, döntéshozatal – frissítésre van szükség. Nyilván hatással bír játékosaink nemzetközi megítélésére is, hiszen egy nagy tornáról való lemaradás csökkenti a fókuszt. Ugyanakkor véleményem szerint lehetőséget teremt egy őszinte szakmai újraértékelésre, ami hosszú távon akár előrelépést is hozhat a teljes rendszer számára.

Az elmúlt években a voltak olyan fiatal labdarúgók a Tiszakécskei LC első csapatában, akik utánpótlás válogatottakba kaptak meghívót. Szerinted erre a jövőben is lehet lehetősége tiszakécskei játékosnak?

Azt gondolom, hogy van olyan játékosunk, aki ha ezen a fejlődési íven marad, akkor felhívhatja magára a figyelmet és lehet esélye erre.

Előre tekintve a felkészülésre, mik a terveid?

Rövid lesz a felkészülésünk, de abszolút célirányos. Azon hiányosságok javítására fogunk koncentrálni, amiket az elmúlt időszakban láttunk, illetve a játékunk továbbfejlesztésére, továbbá az újonnan érkezők integrálására. Január 3-án kezdődik a közös felkészülés, előtte egyéni munkát végeznek a játékosok. Ezúttal nem megyünk edzőtáborba, végig itthon készülünk és játszunk edzőmérkőzéseket szerda-szombat ritmusban.

Szezon végén mivel lennél elégedett?

Nem feltétlenül helyezésekben gondolkodunk, hanem a fejlődés mértékében. Ha ezen a fejlődési pályán tudunk tovább haladni, szép eredményeket érhetünk el. Az, hogy ez helyezésileg mit fog jelenteni, azt majd meglátjuk. Ha a játékunkat tudjuk racionalizálni az eredményesség irányába, akkor ebből szép dolgok is kisülhetnek.

Milyen visszajelzéseket kapsz a csapattal kapcsolatban, akár a szurkolóktól, akár más edzőkollégáktól?

Érdekes kérdés ez. A szurkolóktól inkább kapunk visszajelzéseket, mint a szakmán belül, bár utóbbinál is előfordul, hogy egy-egy edzőkolléga elismeri a csapat teljesítményét.

Ha ki kellene emelni egy-egy meccset a Tiszakécskei LC őszi szezonjából, ami legjobban tetszett, illetve, ami a legrosszabb volt, akkor melyikeket említenéd és miért?

Ha a legrosszabbat kell kiemelni, akkor az a Szeged elleni vereség első félideje, de emellett a Fehérvár ellenit is említem, ahol az egész meccs nagyon rossz volt. A Videoton elleni azért is különösen fájó, mert 5 gól, abszolút nem volt a két csapat között.

A legjobb a Kecskemét elleni rangadó volt és a bajnokság elején a Mezőkövesd elleni mérkőzés. A Kövesd elleni még nagyon a bajnokság elején volt, de már mutattunk magunkból valamit intenzitásból, karakterből és a játékunkból. A Kecskemét ellen pedig megmutattuk, hogy fel tudunk nőni a nagy feladatokhoz. Ráadásul a KTE ellen 3 alapemberünk hiányzott és úgy játszottunk minőségi futballt. Annak a derbigyőzelemnek az értékét az is emeli, hogy hátrányból tudtunk felállni. Továbbá olyan hatással volt az a siker a csapatra, hogy azóta nem vesztettünk mérkőzést.

Másfél év alatt mennyire szeretted meg településünket? Mennyire érzed otthonodnak Tiszakécskét?

Szeretek itt élni, jól érzem magam, s úgy érzem a közeg is el- és befogadott. Már az elején az ide érkezésem után megállapítottam, hogy ebben a miliőben, ebben a légkörben abszolút lehet dolgozni és jó dolgokat alkotni.

Mivel itt élek, s a szabadidőmet is itt töltöm így járok-kelek a településen, előfordulok kisebb közösségekben, s ha megszólítanak nagyon szívesen beszélgetek az itt élő rendkívül kedves emberekkel.

Mit tervezel az ünnepi időszakra? 

Hazamegyek Ajkára. Nagyon kevés időt tudtam ebben az évben otthon tölteni. Az ünnepeket családi körben töltöm és meglátogatjuk a rokonokat. Igyekszem azt pótolni, ami az év többi részében kimaradt.

Mennyire követed a labdarúgást vagy akár más sportágakat szabadidődben? Legyen szó akár helyszíni mérkőzésre járásról vagy éppen a televízió előtt kikapcsolódva.

A sport terén én mindenevő vagyok legyen szó az atlétikától akár a vízilabdáig. Most éppen a női kézilabda világbajnokság zajlik, azt is figyelemmel kísérem. A magyar és a nemzetközi focit folyamatosan figyelem, nagyon sok mérkőzést megnézek, amikor van rá időm. Emellett természetesen kijárok a megyei mérkőzésekre is vagy a válogatott szünetben előfordul, hogy NB III-as meccset nézünk, de voltunk utánpótlás válogatott mérkőzésen is.

(szöveg: Sánta László, fotók forrása: Sipos Bence/KK és Sánta László)