A Visszatérő főszerepét ezúttal nem Leonardo DiCaprio, hanem Szabó Dávid alakítja, a rendező pedig nem Alejandro G. Iñárritu, hanem maga az élet. Dehogy meg lesz-e tiszakécskei sportbarátoknak az Oscar-díjjal felérő bajnoki trófea? A válaszra még várnunk kell egy keveset.
A Duna Aszfalt TVSE kötelékébe visszatérő Szabó Dáviddal beszélgettünk.
– Az előző bajnokság végén távoztál a tiszakécskei csapattól, egy félszezon után azonban visszatértél hozzánk. Merre rúgtad a labdát?
– Hódmezővásárhelyen, az NB III-ban futballoztam. Elég jól szerepelt a csapat, sokat játszhattam, sok győzelmet arattunk. Összességében pozitív a vásárhelyi élmény.
– Adódik a kérdés: Miért döntöttél mégis úgy, hogy visszatérsz?
– Tiszakécskén komolyabbak a célok. Kiválóak a körülmények, van hosszú távú koncepció. Ezek a dolgok pedig engem jobban inspirálnak, mint az NB III-ban megragadni. Úgy döntöttem, hogy visszajövök, a mester pedig szívesen fogadott.
– Hogyan fogadtak a játékostársak?
– Egyből mindenki visszafogadott, aminek nagyon örülök. A többséget már jól ismertem, azokról pedig, akik számomra új játékosok nagyon pozitívak a benyomásaim. Jó a társaság, összetartóak vagyunk, mindenki harcol a másikért. A célunk egy és ugyanaz: Feljutni az NB III-ba.
– Édesapád, Szabó István a tavalyi bajnok, KHTK vezetőedzője. Ő hogyan vélekedett arról, hogy újra Tiszakécskére igazolsz?
– Édesapám mindig, minden körülmények között támogat. Jó döntésnek vélte a visszatérésemet.
– Tavaly pont az ő csapata ellenében maradtunk alul a bajnoki címért folytatott versenyfutásban. Hogyan élted meg akkor, hogy lecsúszott a gárda a feljutásról?
– Én nagyon rosszul. Több hétig magam alatt voltam. Az a negatív élmény komolyan megviselt, ezért is döntöttem úgy, hogy eligazolok Tiszakécskéről. Utólag persze már látom, hogy nem ez volt a megfelelő döntés. Mint már mondtam, itt továbbra is komolyak a célok, ráadásul kiemelkedő szakmai munka folyik a Duna Aszfalt TVSE-nél.
A képen jobbra Szabó Dávid a KHTK elleni döntő bajnokin.
-A bajnoki cím elvesztése miatt csalódottak voltak a szurkolók is, ám az új szezonban is teljes mellszélességgel a csapat mellé álltak, ráadásul a kecskeméti győzelem óta még erősebb az egység a Tisza-partján. Nagyon szeretik ezt a harcos keretet a szurkolók. Te elmentél a nyáron, így sokak szemében újra bizonyítanod kell, hogy helyed van ebben a kollektívában. Hogyan látod ezt?
– Tudom jól. Azon leszek, hogy bizonyítsak. Én mindig arra törekszem, hogy a lehető legtöbbet kihozzam magamból. Nem elég az átlagos teljesítmény. Mindig százhúsz százalékot akarok nyújtani!
– Mennyire ismered a tiszakécskei foci múltját, a nagy sikereket?
– Nem sok mindent tudtam róla azon kívül, hogy NB I-ben is szerepelt egykor a labdarúgó csapat. Viszont Nagy Zsolt és Maczkó Gabi, akik anno itt játszottak és most is bennünket erősítenek, szoktak azokról az időkről mesélni nekünk. (Szabó Dávid a Tiszakécske NB I-be kerülésekor négy éves volt – a szerk.)
– Mi a célod Tiszakécskén?
– Egyértelműen az NB III, és ha lehet, akkor még feljebb!
A Tiszakécske kék-sárga színeiben.
– Hogyan tetszik a település?
– Kecskeméten lakom, csak edzésekre és a mérkőzésekre jövök el ide, de nagyon jó, hangulatos helynek tartom. Főleg nyáron igazán vonzó ez a település.
– Mesélnél eddigi játékos pályafutásodról?
– Kecskeméten kezdtem el futballozni, egészen tizenöt éves koromig ott játszottam, aztán elkerültem a Puskás Akadémiához, ott kaptam életem első profi szerződését. 19 éves koromban igazoltam Ceglédre, az NB II-be. Ott két szezont töltöttem el. Az első szezon nagyon jól sikerült, még a második már felejthetőbbre. Ezt követően hívott el Tiszakécskére a mester, majd jött a már említett hódmezővásárhelyi szereplés. Most pedig újra itt, a már említett nemes célért küzdök.