Ő már kécskei marad, avagy 63 gól tiszakécskei mezben

Feri jött! 2014-et írtunk. Éppen egy újjá alakuló tiszakécskei csapat vágott neki a megyei I. osztály küzdelmeinek nagy reményekkel és elszántsággal. Az Ézsiás Gábor irányította gárda a bajnokság első mérkőzésére Soltvadkertre utazott. A találkozó elején bátran, támadólag lépett fel a kécskei alakulat, s már akkor kitűnt az idegenbe elutazó szurkolóknak egy igen technikás csatár. Aztán jött egy rossz mozdulat, az a bizonyos sarkazás, s Feri a földre rogyott. Súlyos sérülés lett belőle. Elúszott a szezon nagy része.

Feri még visszatért a bajnokságban, s 17 gólt szerzett. A csapat végül a 6. helyen zárt a tabellán. Nem kell hozzá nagy bölcsnek lenni, hogy megállapítsuk, ha nincs az a sérülés előkelőbb pozícióban zárt volna az a kécskei csapat.

Jött a következő bajnoki szezon, már Nyilas Elek vezetésével, s Kalmár abban a gárdában is meghatározó szerepet töltött be. Az idény végére 13 gólt termelt, a csapat pedig ezüstérmes lett, éppen Szabó István KHTK-ja mögött.

Ezt követően érkezett el a 2016/2017-es bajnoki versenyfutás, amelynek végén a tabella élén zárt  kécskei csapat, s annyi év után várhattuk az NB III-as szezont. Ebben a bajnokságban Feri 14 gólt szerzett, emellett 5 találatot jegyzett a Magyar Kupában.

A következő bajnokságban már az NB III-ban, magasabb szinten kellett bizonyítaniuk játékosainknak, akkor már Szabó István kezei alatt. Feri kisebb sérülésekkel is bajlódott a szezon során, ennek ellenére 8 gólt szerzett a bajnokságban, s visszajátszóként 6-ot a megyei II. osztály északi csoportjában. Az évad végére mindkét csapatunk bajnok lett.

Újabb osztályváltás. Immáron az NB II-ben jegyzik a pár év alatt rengeteget fejlődött kécskei labdarúgást. Feri az ősszel hét mérkőzésen lépett pályára a bajnokságban, a kupában pedig kétszer. Részese volt annak a csapatteljesítménynek, aminek köszönhetően jelenleg újoncként a 11. helyen állunk, s történelmi sikert értünk el a Magyar Kupában. Igaz, gólt nem szerzett, de a szurkolók mindig örömmel konstatálták, ha Szabó mester pályára küldte.  Jó helyen volt nála a labda.

A szomszéd faluból, Cibakházáról, a folyó túlpartjára átkerült srác, a jelenlegi NB II-es keret tagjai közül a legrégebb óta Tiszakécskén futballozó játékos volt. Természetesen akadt egy-két kritikusa is a szurkolók körében (talán igaz sem volt), ez azonban mit sem változtat azon, hogy a szó jó értelmében vett régi stílusú zsugás volt a modern gladiátorok korában, akit számtalanszor a pályára ,,követelt” a tábor. Emlékszünk: ,,Kal-már Feri, Kal-már Feri!” S Feri jött… 

Köszönjük Feri! A tiszakécskei szurkolók, sportbarátok szemében Te mindig kécskei maradsz.

sel